Az első, minden állatot megillető szabadság az éhségtől és a szomjúságtól való mentesség - ez viszonylag könnyen hangzik, de ... (szójáték következik) ez egy kemény dió. Ez azt jelenti, hogy el kell döntened, hogy a táplálék nagy része pellet lesz-e, zöldségekkel, gyümölcsökkel, dióval és jutalomfalatokkal a különféle tréningek során. Vagy a msáik lehetőség, hogy magkeveréket adsz majd a fent említett kiegészítésekkel, vagy egy pépet állítasz össze, szintén kiegészítésekkel. A papagájok gazdáinak ezek a fő választási lehetőségei vannak.

Feltételezve, hogy bárki, aki ezt a blogot olvassa, és a szokásosnál több papagájt is tart (mint én), az ismeri a zavarba ejtő választékot, amit csábítóan mutatnak be és ami, ha nem is álmatlan éjszakákhoz, de rengeteg aggodalomhoz vezethet. Maradjak-e a jól bevált magkeveréknél (amit már a nagyapám is használt a hullámos papagájaihoz), vagy próbáljam ki az egyik ilyen vonzóan forgalmazott pelletet (az állatorvos ajánlja)? Nem merem megmondani, hogy mi a legjobb a madara(i)dnak, mert a válasz sosem egyértelmű.

Az utóbbi időben egyre inkább a csírák termesztését részesítem előnyben, amelyek aztán az étrend 30%-át teszik ki. Ezek élő táplálékot jelentenek. Mindig is gondot jelentett a termesztés, amíg nem vettem egy elektromos csíráztatót. Most már csak néhány percet vesz igénybe néhány naponta az ürítés, a tisztítás és az újratöltés az előzőleg beáztatott magvakkal és hüvelyesekkel, bekapcsolom, és 48/72 óra múlva máris van egy tál csíra a hűtőben nekünk és a madaraknak. Mivel a madaraink jobban esznek, mint én és a férjem, nincs lelkiismeret-furdalásom, ha megosztom az ételüket. A csíráik emberi minőségűek, ahogy a diófélék is; a madárkenyerük szintén emberi minőségű alapanyagokból készül.